Belépés a háborúba

Mint ismeretes, Magyarország az 1941. Június 26-án Kassát ért légitámadásra válaszul deklarált hadiállapotot a Szovjetunióval. A támadó gépek hovatartozása máig tisztázatlan. Oldalunk sem fog erre biztos választ adni, megpróbálja viszont megválaszolni, hogy kik voltak, akik biztosan nem vettek részt az akcióban.

Az 1941 június 22-én hajnalban meginduló Barbarossa hadműveletet másnapján Kristóffy József moszkvai magyar követ Kristóffy József a következő táviratot küldte külügyminisztériumának Budapestre:

„Molotov ma délelőtt kéretett. Kérdést intézett Magyarország állásfoglalásával kapcsolatban német-orosz konfliktust illetően. Közölte velem, hogy a szovjet kormánynak, mint már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarorsággal szemben; nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanakk, e tekintetben a jövőben sem lesz észrevétele. Események gyors menete folytán azonban a szovjet kormányak mielőbb tudnia kellene, hogy Magyarország szándékozik-e részt venni háborúban, vagy semleges magatartást kíván-e. Közöltem, hogy kormányom álláspontja tekintetében nem válaszolhatok. Miután Molotov mielőbbi választ kér, kérem sürgős utasítását.” ^[1]

Mivel választ nem kapott, lánya visszaemlékezése szerint a telegrammot még háromszor-négyszer elküldte aznap este. ^[2]

Tény, Románia a Barbarossa hadművelet legelső napján háborús állapotot deklarált a Szovjetúnióval, s az is, hogy Besszarábia elvesztése miatt a románokat a szovjet egyik legkitartóbb ellenfelének lehetett jósolni, az ígéret Románia rovására történő beváltása tehát nem ütközött volna olyan aggályokba, mint ütközött a háború végén, a párizsi béketárgyalások során, ahol Romániát, mint egy, a szövetségesek oldalán háborút záró államot volt kényetelen a Szovjetunió kezelni, Besszarábián felüli területi veszteségek a kárára tehát nem jöhettek szóba.

A magyar hadvezetés, s mindenekelőtt Werth Henrik gyalogsági tábornok, a Honvéd Vezérkar főnöke hetek óta sürgette a kormányt a háborúban való aktív részvételre. Két memorandumot is fogalmazott Bárdossy László miniszterelnök számára, akit azonban nem sikerült meggyőznie arról, hogy Magyarországnak a lehető leghamarabb csatlakoznia kell a háborúhoz, mielőtt lépéshátrányba kerül szomszédaival szemben. ^[3]

Az alapvetően Teleki Pál külpolitikáját öröklő és követni célzó Bárdossy László a Teleki által megfogalmazott premisszát tartotta szem előtt az új konfliktusban: megőrizni a magyar haderőt a lehető legnagyobb mértékben sértetlenül, amíg lehet. ^[4]

1941. augusztus 23-án a miniszterelnök felvetésére a kormány – feltehetően, hogy a német kérések elé lépjenek, - némiképp erőltetett indokkal – a háromhatalmi egyezményre hivatkozva megszakítottnak deklarálták a diplomáciai viszonyt Magyarország és a Szovjetunió között.

A német fél részéről azonban nem érkezett semmilyen követelés, Berlin tisztában volt azzal, hogy a magyar politikai vezetést a fennálló háborúba további területi felajánlásokkal lehetne belevinni. Erre azonban – tekintve, hogy stratégiai helyzete és olajmezői folytán – Románia kulcsfontosságú szövetségesnek számított a Szovjetunió elleni harcok során, nem volt hajlandó. ^[5]

Otto Erdsmannsdorf a Harmadik Birodalom követe előző nap felkereste Horthy kormányzót, s Hitler levelét nyújtotta át neki, melyben a birodalmi vezér és kancellár egy fél mondat erejéig sem utalt rá, hogy a németek számítanának a magyar honvédség részvételére a hadjáratban.

„Főméltóságú uram! Ez alkalommal szeretném megköszönni a magyar fegyveres erők intézkedéseit, már azzal a puszta ténnyel, hogy megerősítették a határok őrizetét, orosz oldaltámadásokat hiúsítottak meg, és orosz erőket kötnek le.” ^[6]

Werth Henrik a minisztertanács döntésének hírére a németekhez fordult segítségért. Még ugyancsak augusztus 23-án kapcsolatba lépett Kurt Himer vezérőrnaggyal, az OKW 1941 februárja óta Budapestre beosztott összekötő tisztjével, és feltette a kérdést, hogy a német politikai vezetés szavait úgy kell-e értelmezni, mintha Németország nem kívánná Magyarország részvételét a Szovjetúnió elleni háborúban. A válasz még aznap este megérkezett Berlinből Alfred Jodl vezérezredestől, az OKW törzséből: „ Minden magyar segítséget bármikor elfogadunk. Semmit nem akarunk követelni, de minden önkéntes felajánlást szívesen veszünk. Szó sincs arról, hogy Magyarország esetleges részvételét nem akarnánk.”

Werth még ugyanezen a napon az épp Kenderesen tartózkodó Horthy Miklóst is felkereste, s megpróbálta meggyőzni a háborúba lépés szükségességéről. ^[7] Ugyanekkor a kormány döntésének helyességében láthatóan bizonytalankodó Bárdossy László Náray Antal vezérőrnagy, A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács vezértitkárán keresztül érdeklődött a magyar vezérkarnál a háború kimenetelének eshetőségeiről. Nárayt Sáska Elemér vezérőrnagy arra kérte, vegye rá a kormányfőt a hadbalépésre. ^[8]

Június 24-én a vezérkari főnök új memorandummal fordult a miniszterelnökhöz, aki a levél hatására újfent összehívta a minisztertanácsot. Mélyen felháborította, hogy a honvédvezérkar a kormány hatáskörébe kíván beavatkozni. ^[9] Mint Ullein-Reviczky Antal külügyi sajtófőnök leírásából tudjuk, haragtól sápadtan olvasta fel Werth levelét, majd az utolsó mondatnál öklével ingerülten az asztalra csapott.

„Ehhez a háborúhoz semmi közünk, ez nem a mi háborúnk!” ^[10]

A német támadást követő napokban élénk szovjet légitevékenység folyt a Tisza-völgyében, a magyar határ közelében is. A szovjet gépek időnként, nyilvánvalóan tévedés folytán a magyar légteret is megsértették. A VIII. ( kassai) légvédelmi hadtestparancsnokság június 26-án is több alkalommal észlelt határközeli területen harcicselekményt, illetve határsértést: a hajnali órákban Kisszolyvánál 3 német gépet észlelt a magyar légvédelem, melyet 3 szovjet gép üldözött ; 7.10-kor hat darab egymotoros orosz vadászgép berepült a határon, Volócnál Alsóverecke irányába távoztak; egyikük egy üres magyar légvédelmi állásra egy nagyjából 50 géppuskalövésből álló sorozatot adott le. Délben – alig egy órával a kassai bombázás előtt, feltehetően a magyar vasútihálózatot felvonulásra használó német egységnek gondolva a Körösmezőről induló gyorsvonatot egy három gépből álló orosz kötelék támadta meg. Délután 15.25-kor Munkács és Ungvár légvédelme nyugat felé tartó orosz gépeket figyelt meg. ^[11] Figyelemreméltó azonban, hogy a kassai helyőrség mindezeket a helyzet szükségszerű velejárójának tekintette, olyannyira, hogy jelenteni is csupán a nap végén, már a bombázást követően, s annak kontextusaként jelentette a budapesti Országos Légoltalmi Parancsnoksághoz. Ezek egyikét sem tagadta azonban a szovjet hadvezetés. A kassai bombatámadás szovjet voltát azonban igen. ^[12]

Az aznapi szovjet határsértésekben közös, hogy mindet jól kivehető felségjellel rendelkező gépek követték el.

A kassai (13 óra 08 perckor kezdődő) bombázás szemtanúi – ahogy ez kritikus helyzetek visszamelékezéseinél lenni szokott – sok ponton egymásnak ellentmondó leírást adnak a támadó gépekről. Legtöbben három, ék alakú kötelékben repülő bomábzóra emlékeznek vissza, de akadtak, akik négy gépet láttak. ^[13] Nincs egyetértés abban sem, hogy a gépek viseltek-e törzsükön a magyar honvédségben, s a tengely államok légierejében rendszeresített sárga körfestést. – Ez erősen valószínűvé tenné valamely tengelyállam provokációját, noha bizonyos esetekben a Vörös Hadsereg gépein is előfordult sárga szín. - ^[14]

Az egyetlen, amiben minden szemtanú emlékezése megegyezik, hogy a gépeken nem volt hovatartozásukat jelölő felségjel.

Krúdy Ádám, a Kassai Akadémia repülőterének parancsnoka az aznap délelőtti gyakorlórepülést követően, két pilótársával egy Arado sportgépben a „hecc kedvéért” még egy levezető kört repült éppen délnek emelkedve, amikor kelet felől találkoztak az általunk négynek látott „felségjel nélküli” gépből álló kötelékkel, s éppen a négyes szám, s a Wehrmahct kötelékformációja miatt -

„ gondoltuk, hogy bevetésről visszatérő s nálunk üzemanyagot felvenni szándékozó német gépek, egészen addig, míg csak a bombák nem robbantak” –így Krúdy. ^[15]

Dr. Fejér Béla, a kassai (honi 5/8 M) 217. Gépkocsizó légvédelmi üteg parancsnok szerint

„3 felségjel nélküli gép jött a légterünkbe, a tüzelőállásunktól jobbra közelítették meg a várost. Előzetes jelentést nem kaptunk. Mikor a bombákat potyogni láttam, kiadtam a tűzparancsot.”

Héderváry Konth János, híradó százados szerint, aki a kassai VIII. Híradó zászlóalj 2. Könnyű vezetékes századánál szolgált

„A gépek kétmotorosak voltak, tiszta homoksárga színűek, de hovatartozásukat megállapítani nem lehetett, teljesen sima szárnyakkal, törzsekkel, azaz minden felségjel nélküliek voltak. Csupán a szárnyvonalakból lehetett sejteni, hogy ezek a volt Csehszlovák Avia gépek lehettek.” ^[16]

Ledényi József A VIII. Légvédelmi hadtestparancsnokság beosztott tisztje 1985-ben Oswhawában így nyilatkozott Ormay József egykori magyar királyi repülőhadnagynak:

„Ledényi: Hangjukat nem lehetett összehasonlítani a mieinkkel. Különleges, egészen más hangú gépek voltak. […] kamuflázs, felségjel nélküli gépek voltak.

Ormay: Kerestétek a felségjeleket rajtuk?

Ledényi: Néztük, de nem volt semmiféle felségjel rajtuk. Kb 1500 méteren voltak.

Ormay: Színeket láttatok?

Ledényi: Sárga, az oldalán sárga csík látható volt, a sárgi csík, amit nem lehetett felségjelnek mondani.

Ormay: Szárnyain volt szín?

Ledényi: Nem volt. Az egész gép egy „kamuflázs” volt. Kétmotorosak voltak.

[...]

Ormay: Nem voltak magyar vagy német gépek?

Ledényi: Nem. Nem. Semmi szín alatt nem”

Szabó János földmérő szerint:

„Zömök testű, barnára festett gépek voltak, minden felségjel, vagy más jelvény nélkül.”^[17]

Számos egybehangzó szemtanú tehát egyértelműen felségjel nélküli, s nem a rossz időjárási viszonyok miatt kivehetetlen felségjelű gépeket említ – mint ahogy ez a másnapi, már a hadiállapot beállta után fogalmazott jelentésben szerepel. ( Már csak azért sem, mivel verőfényes nyári nap volt, Krúdy Ádám repülőtérparancsnok felesége és gyermekei éppen az Akadémia szabadtéri uszodájában fürödtek a támadás idején.) ^[18]

Mit jelent mindez? A Kristóffy távirat tükrében egyértelmű, hogy a Szovjetúnió Magyarország semlegességének elérését, s nem háborúba rántását látta érdekének. Ebből kifolyólag, bár a városra dobott bombák cirill betűi egyértelműen szovjet eredetről tanúskodtak, szovjet támadásról csupán véletlen célpont-tévesztés folytán kerülhetett sor. Ahogy történt ez a nap folyamán a rahói vonat, s az Alsóverecke közelében az üres légvédelmi állásra tüzelő szovjet gépek esetében.

A határon áttévedve hibás célpontot támadó szovjet gépek lehetőségét viszont cáfolja a felségjel hiánya, ami átfestést, szándékosságot feltételez. A támadás tehát minden bizonnyal előre eltervezett, és tudatos volt. Tehát kicsi a valószínűség, hogy szovjet gépek hajtották végre.

Mivel jelen elemzésünk célja annak a kérdésnek végére jutni, hogy a Kassára hullott bombák híre milyen csatornákon keresztül, miként vezetett a Szovjetunió elleni hadbalépéshez, jelen sorok írója ezt a momentumot tartja a leglényegesebbnek, s eltekintene annak annak a kérdésnek a – nagy szakirodalommal bíró - elemzésétől hogy kik állhattak az agresszió mögött.

A délután folyamán a budapesti Országos Légoltami Hadtestparancsnoksághoz (a továbbiakban OLP) Kassa bombázásáról csupán egy szóbeli jelentés érkezett, a miskolci légvédelmi körletparancsnokságtól, 14 óra 20 perc körül. Ez, a hadtestparancsnokság feljegyzése szerint nem tartalmazott a gépek hovatartozására vonatkozó megjegyzést, leszögezte viszont, hogy Kassával az összeköttetés megszakadt. ^[19] A kassai VIII. hadtest parancsnokság csupán késő estére tudta helyreállítani telefon- és távíró vonalait. Egy 21 óra 40 perckor kelt jelentésben számoltak be a kassaiak egy összefoglaló jelentésben Budapestnek a támadásról. A gépeket illetően azonban ez a jelentés is azt tartalmazza, hogy „Felségjelük nem volt megállapítható.” ^[20]

Az OLP vezetője Komposch Nándor vezérnőrnagy 14 óra után nem sokkal (tehát feltételezhetően a miskolci körletparancsnokságtól érkező első szóbeli jelentés után) már azt közölte alosztályvezetőivel, hogy Kassa városát szovjet támadás érte. ^[21] Az OLP vezetősége tehát hibázott, torzított információt adott tovább, szándékosan vagy önkéntelenül. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a légvédelmi parancsnokságnak nem tartozott hatáskörébe annak tisztázása, milyen oldalról érkezett fenyegetettség az ország ellen, az ő feladatuk a védelmi felkészülés volt. Feltehetően az OLP jelentéséből értesült a Vezérkari Főnökség a kassai bombázásról, s innen szerezte az információt Werth Henrik vezérkari főnök, hogy a támadást szovjet gépek hajtották végre.

A szóbeli értesítés elhangzása után szinte azonnal, ^[22] nagyjából délután kettőkor Werth Henrik már a Várpalotában volt, s arról értesítette a kormányzót, hogy Kassa ellen a szovjetek bombatámadást hajtottak végre. Hogy valóban hivatkozott-e már lezajlott vizsgálatra, ahogy a kettejük megbeszélését memoárjában felidéző kormányzó emlékezett, nem tudjuk. ^[23] Az biztos, hogy adott pillanatban nem hogy átfogó vizsgálati eredmény nem volt a honvéd vezérkar kezében, de még a kassai légvédelemmel sem sikerült felvenniük a kapcsolatot. A szovjet bombázás híre nyilvánvalóan az Országos Légvédelmi Parancsnokságtól származott, amely a miskolci légvédelmi körletparancsnokságtól szerezte az információt. Werthnek, Komposch Nándorral ellentétben szolgálati hatáskörébe tartozott volna az információ hitelességéről meggyőződni, mielőtt a Legfelsőbb Hadurnak a gépek hovatartozását tényként adja tudtára. ^[24]

A maga is katonai múlttal bíró kormányzó nem rendelt el további vizsgálatot. Ez nyilvánvalóan elejét vette volna a hadbalépésnek. 19-ik század végi monarchista tiszti neveltetése folytán talán fel sem merült benne, hogy egy beosztott katonatiszt felettesének valótlanságot jelentsen, vagy olyasmit, aminek valóságtartalmáról maga sincs meggyőződve. Horthy a szovjet támadást tényként kezelte, mivel Werth tényként tálalta neki. A kormányzó ennek értelmében döntött az azonnali visszacsapás mellett.

Pritz Pál Bárdossy László általa közölt népbírósági peranyagának előszavában rámutat arra, hogy a Kristóffy távirat az egykori miniszterelnök népbírósági tárgyalása során jóval nagyobb jelentőséget kapott, mint amilyen jelentőséggel az elküldése pillanatában bírt. Ez nyilvánvaló. 1941. Június 23-án a távirat egy nagyhatalom kétes komolyságú ígéretéről tanúskodott csupán. Feltételezhetően itt a válasz kulcsa arra a régi kérdésre, hogy melyik háború utáni visszaemlékezés igaz: a kormányzóé, aki a távirat eltitkolását rótta Bárdossy szemére, vagy a miniszterelnöké, aki tagadta ezt. Bárdossy egy szóval nem mondta, tárgyalásán sem, hogy a táviratot ő megmutatta Horthynak. Azt mondta, nem titkolta el. Bírái előtt úgy nyilatkozott: a táviratot a miniszterek közül többen is látták. ^[25]

Feltételezhetően a távirat kézhezvételekor, június 23-án sem ő, sem a kabinet ezen tagjai nem tulajdonítottak akkora jelentőséget az üzenetnek, mint az utókor. Viszont szeretnénk rámutatni, hogy az utókor visszafelé ítél június 26 fejleményeiből. Június 26-án délután kettő tájban, mikor – nem sokkal Werth Henrik után - Bárdossy megjelent a kormányzónál, s Horthy Werth tájékoztatása folytán tényként közölte vele, hogy: 1. A Kassa elleni támadást szovjet gépek követték el. 2. Alkotmányban foglalt kormányzói jogai folytán felhatalmazva a háborúba lépés mellett dönt, s kéri a miniszterelnököt, hogy tegye meg az ennek megfelelő intézkedéseket, a Kristóffy távirat egy üres nagyhatalmi üzenetből hirtelen perdöntő jelentőségű dokumentummá vált arra nézve, hogy Werth nem a teljes igazságot mondta, s a Kassa elleni provokációt casus bellinek tekinteni elhamarkodott és helytelen döntés.

Bárdossy azonban legnagyobb valószínűség szerint ekkor sem említette a táviratot.

Ullein-Reviczky Antal emlékirataiban így idézi fel Bárdossy alakját a kormányzói kihallgatás után:

"Magába roskadva ült egy fotelben, és riadt tekintettel meredt rám. [..] azt mondtam neki, hogy tudomásom szerint olyan nem fordult elő a történelemben, hogy öt perc alatt át lehessen menni a békéből a háborúba. Máskor Bárdossy bizonyára kidobott volna, de aznap csak annyit felelt fakó hangon: 'Mit nem értesz? Hogy az oroszok megtámadtak bennünket?' 'De hát biztos, hogy az oroszok voltak?' - kiáltottam fel. A következőt válaszolta: 'Mivel a vezérkari főnök a németekkel együtt megállapította, hogy az oroszok voltak, s mivel a kormányzó is azt hiszi, hát ők voltak, és kész!' [...] lehetetlen elkerülnünk ezt a háborút, különös tekintettel arra, hogy Románia már hadviselő fél lett. Én ezt öt perc alatt - ahogy te mondtad - megértettem.” ^[26]

A gépek hovatartozásának kérdésében még aznap este is kérdések gyötörték. Talán épp a Kristóffy távirat miatt. Este tíz körül, amint a kassai telefonvonalak helyreálltak, személyesen lépett telefonkapcsolatba az ottani akadmémia repülőterével, s feltette a kérdést, hogy a gépek „németek voltak-e, vagy oroszok”. Chirke Jenő főhadnagy, a legelső repülőtiszt, aki a telefon közelében elérhető, s a bombázásnak szemtanúja is volt, azt a válaszolta, hogy a gépek hovatartozása kérdésében biztosabb választ nem tud adni, mint hogy azok „nem voltak német gyártmányú gépek”. ^[27]

Hogy Bárdossy miért fogadta el ellenkezés nélkül Horthy tényközlését, s miért hallgatott minden bizonnyal saját kételyeiről, a fentiekből valószínűsíthetően felteheőten a táviratról is, arra diplomata múltja adhat választ: követi beosztásai során megszokta, hogy a felülről kijelölt külügyi irányvonalban nem kételkedik, azt végrehajtja.

Ez hát az információáramlási, és döntési sor, ahogyan a Kassát támadó bizonytalan eredetű gépek szovjetté, s szükségtelenül casus bellivé váltak, s egy éveken át játszódó nemzeti tragédia nyitányává, Borsányi Julián szavaival érve. Nyilvánvaló azonban, hogy Magyarország geopolitkai helyzete folytán nem kerülhette volna el a háborúba lépést. A mikor léptünk be volna a kassai fiaskó nélkül kérdésre biztos választ adni nem lehet. Annyi állítható biztosan, hogy ebben a történelmi pillanatban ez még elkerülhető lett volna.