A bethleni konszolidáció

Gazdasági konszolidáció

1922 Szeptember 18-án Magyarország felvételt nyert a Nemzetek Szövetségébe. 1923 áprilisában a magyar kormány 6-700 millió aranykorona kölcsönre adta be kérvényét a Jóvátételi Bizottsághoz. Bár a kérés ellenkezést váltott ki a testületből, az Egyesült Királyság szorgalmazására Magyország végül 20 éves lejárattal 250 millió aranykorona kölcsönben részesült, melyet teljes egészében gazdasági stabilizációjára, az infláció beszüntetésére haszálhatott volna fel. A magyar kormány mindezzel együtt azt is vállalta, hogy gazdaságát másfél évig a Nemzetek Szövetsége felügyeli. Az Egyesült Királyság garanciát vállalt az összeg több mint felének finanszírozására. Az első részletet 1923 júliusában folyósították. Ebből a pénzalapból alakult meg a Magyar Nemzeti Bank 1924-ben. ^[1]

Oktatási Reformok

A korszak oktatáspolitikáját két oktatási miniszter munkája határozta meg. Klebersberg Kúnó (1921-1932), s Hóman Bálint (1932-1942). Mindketten mélyen hittek abban, hogy az állam prosperitását meghatározza oktatásának minősége.

Amint 1925-ben az államkincstár feletti rendelkezés ismét kizárólagosan a magyar kormány kezébe került, a parlament átfogó tervezetet fogadott el Klebersberg Kúnó javaslatára, mely az alapfokú oktatás fejlesztését tűzte ki célul (1926/VII. tc.). A rendelkezés 3500 új osztályterem, és 1750 tanári lakás építését irányozta elő.

A középszintű oktatás terén a négyéves elemit követő "polgári" iskola bizonyult a legnépszerűbbnek. Az 1927/ XII. törvénycikk minden több mint 5000 lakosú településen polgári iskola építését rendelte el.

Az 1924/XII törvénycikk a német "Realschule" mintájára új iskolatípust vezetett be. A reáliskolák magas szintű oktatást nyújtottak reáltantárgyak, és idegennyelvek terén. ^[2]

Mezőgazdasági reformok

A lakosság legnagyobb hányadát a parasztság tette ki. Az 1920-at követő két évtized folyamán számuk nagyjából konstans, 4,4 – 4,5 millió között mozgott, melynek mintegy 34 százaléka 5-10 hold közötti birtokkal rendelkező törpebirtokos volt.

Az 1920-as földreform nevét a javaslatot előterjesztő Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszterről kapta. A törvény (1920. évi XXXVI) házhelyek és kishaszonbérletek juttatását tette lehetővé. A képviselők azonban a szöveg kidologzásakor a törvényhozók nem merték maximalizálni az egy kézben összpontosítható birtokok nagyságát, így 1-2 holdas törpeparcellák kerültek kiosztásra. A lakosság földéhségét így ez a törvény kevéssé csillapította. Ezen próbált enyhíteni az 1936-os telepítési törvény, (1936. évi XI. törvénycikk), amely már 3000 holdban maximalizálta az egy kézben összpontosítható hitbizonyámokat. Ez az addigi nagybirtokok mintegy 30%-ának felszabadította. Viszont 25-30 éves átfutással tervezte a kivitelezést. A párhuzamosan meghozott 1936. évi XXVII. Törvénycikk 400 ezer holdat kívánt szétosztani. Szintén 25 év alatt tervezte a megvalósítást. Az 1940-es agrártörvény, 1940. évi IV. törvénycikk kitűzött célja szerint évi legalább 100 ezer kataszteri holdat kívánt szerzezni az állam, mely azután kishaszonbérletek formájában került volna újraosztásra. Ez azonban a háború kitörése miatt már nem valósult. meg.

Szociális törvények

Az 1927-ik évi XXI-ik törvény elrendelte a Nemzeti Munkásbiztosít Intézet felállítását, melyet később Országos Társadalombiztosító Intézetté kereszteltek át és nyugdíjban részesítette az idős, beteg, vagy munkaképtelen állampolgárokat. A jogszabály azonban nem rendelkezet a társadalom döntő többségét képező parasztságról. Az 1928/XI-ik törvénycikk kiterjesztette a társadalombiztosítást munkahelyi baleset elszenvedire, árvákra és özvegyekre is.^[3]