Kormányzói utódlás

Mikor Horthy Miklóst 1920 márciusában kormányzóvá választották, a posztra mindenki átmenetiként tekintett az Első Világháború és a Habsburg uralom visszaállítása közötti időszakra. A pozíció utódlási kérdéseiről ezért – akkor nem esett szó. 1937. június 9-én kezdte tárgyalni a magyar Parlament képviselőháza a kormányzói jogkör bővítését célzó törvényjavaslatot. Horthy tervezete szerint halála után tulajdonképpen csak az ő jelöltjei közül lehetett volna a honatyáknak új államfőt választani. A képviselőház tagjai dinasztikus szándékot sejtettek az előterjesztésben, és szinte egységesen visszautasították azt. Olyan módosítással fogadták csak el végül, ami lehetővé tette Horthy jelöltjeinek figyelmen kívül hagyását. [1]

1939 pünkösdjén a szélsőjobboldali csoportok addig példátlan mandátumszámmal jutottak a parlamentbe. Nagyjából május közepétől körülhatárolható egy jogász csoport Horthy szűk környezetéből, amelynek tagjai keresték a jogi módját Horthy kormányzó idősebb fiának kormányzóutóddá emelésének..

1941. május-júniusában Habsburg Albrecht főherceg, aki évtizedek óta államfőségre vágyakozott, s a negyvenes évek elejére erősen szélsőjobboldali irányba sodródott, Németországba utazott. Megpróbálta Berlin támogatását megszerezni kormányzói ambícióihoz. [2]

1941. június 26-án Magyarország belépett a Második Világháborúba.

Ugyanebben az időszakban arról suttogtak egymás között budapesti újságírók, hogy az admirális kérésére létrejött egy bizottság, ami Horthy István utódlását biztosító parlamenti javaslatot dolgoz ki, majd ugyanez a kör megkezdte a kampányt.

Nem tudjuk, pontosan ki vett részt ebben a mozgalomban. Egyetlen tanúnk van, aki maga állította: ő igen. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete, Herbert Pell.

1941. november 8 és 15 között sajtójelentések szerint Horthy a Siesta szanatóriumban betegeskedett. A budapesti pletykák – és Albrecht főherceg - viszont azt híresztelték: egészséges, csupán rá akar ijeszteni környezetére, hogy elősegítse fia utódlását.

1941 decemberétől Magyarország hadban állt mind az Egyesült Államokkal, mind Nagy-Britanniával. Horthy István nyilvános megjelenései és sajtószereplései egyre inkább németellenes protest-szereplések voltak. Feltehetően nem véletlenül. Ő volt, aki a távozó Pell-t virággal búcsúztatta a vasútállomáson. Ő volt, aki megvette az amerikai követ Budapest-szerte híres amerikai sportautóját, s 1941 végétől azzal közlekedett. Az ő felesége rokonságának Dísz-téri házában laktak az USA delegációjának hátramaradó tagjai hetekig Pell elutazása után. Feltehetően tudatos PR kampány volt ez, mely az amerikai kormány figyelmét kívánta felhívni Horthy István, mint lehetséges későbbi tárgyalópartner személyére. [3] Ezt látszik erősíteni Pell néhány hónappal később, a brit külügyhöz írt magánlevele is, tulajdonképpen egy kampánybeszéd Horthy István mellett, akit a Foreign Office figyelmébe ajánlott. [4]

Minden jel arra utal, hogy ezért, egy lehetséges tárgyalópartneri szerepre készülve kérte Horthy István a miniszterelnöktől a kormányzói jogátruházást biztosító passzust a helyettesi törvényben. Ennek a megegyezésnek az értelmében választották meg 1942. február 19-én Magyarország kormányzó-helyettesévé.


Szinte napra pontosan fél évvel később, 1942. augusztus 20-án, a keleti fronton vadászpilóta-bevetés közben gépével egy domboldalnak ütközött és életét vesztette.


Már az ifjú Horthy temetésén is azt találgatta néhány jelen lévő, hogy ki fogja követni őt a helyettesi poszton. Legesélyesebbnek ifjabb Károlyi Gyula grófot, Horthy Paulette második férjét tartották, aki családjával ellentétben nagyon jó viszonyt ápolt a kormányzói párral, és – két éve elhunyt – felesége testvéreivel. Károlyi azonban néhány nappal a kormányzó fiának temetése után, 1942. szeptember 5-én sportrepülőgépével Érdnél a Dunába zuhant és életét vesztette.

1943 januárjában a szovjet csapatok áttörték a tengely hadseregeinek Don-menti védőállásait, s megállíthatatlanul közeledtek Magyarország felé. Kormányzó-helyettesi kérdésről, vagy a kormányzói utódlásról nem esett többé szó. [5]



Hivatkozások

References

[1] Horthy Miklós titkos iratai, szerk: Szinai Miklós -Szűcs László 1962, 169 – 170.

[2] K83,Küm.,külképviseletek,Berlinimagyarkövetségiratai,pol.jel.1941,332.lap,SztójayDöme Bárdossy Lászlóhoz 1941. jún. 13

[3] Edelsheim-Gyulai Ilona: Becsület és Kötelesség I, 2007, 211.

Henke a külügyminisztériumnak, 1942. febr. 27, In:Németek Magyarországi politikája. Szerk:Bolgár Elek. Budapest.1950. 104.

[4] Herbert C. Pell levele a Nagy Britannia lisszaboni követéhez, National Archives, Kew, London, FO-371

[5] Olasz Lajos: A kormányzóhelyettesi intézmény története (1941-1944), Budapest, 2007, 296-310.

Bern Andrea: Horthy István halála és a német titkosszolgálatok, in: főszerkesztő: Erdődy Gábor, ELTE Történettudományi Doktori Iskola, Új és Jelenkori Magyar Történeti Program, Budapest, 2013 /1, 165 – 179. , Bern Andrea: Horthy István utolsó bevetésének szemtanúi, in: Újkor, főszerkesztő: Szőts Zoltán Oszkár, 2012. 05.22.

http://ujkor.hu/content/horthy-istvan-utolso-bevetesenek-szemtanui

Bern Andrea: Dinasztiialapítási kísérlet, vagy konzervatív összefogás? A kormányzóhelyettes-választás elvi, politikai hátttere, in: Visszatekintés a 19-20-ik századra, tanulmányok, főszerkesztő: Erdődy Gábor, ELTE Történettudományi Doktori Iskola, Új és Jelenkori Magyar Történeti Program, Budapest, 2011, 127-147.