Veesenmayer a német követségre hívatja Sztójay Dömét, s közölte vele, hogy gratulál miniszterelnöki kinevezéséhez. Még azelőtt, hogy a kormányzó kinevezte, vagy erről egyáltalán értesített volna Sztójayt. Ez a gesztus nyilvánvalóan azt jelzi, hogy a Veesenmayer ragaszkodott annak látszatához, hogy ők mondták ki a döntő szót a miniszterelnök személyének kérdésében.
